A Salix Viminalis (közismertebb nevén: huságfűz, kosárfonó fűz, bokorfűz) a fűzfélék közé tartozó bokor, illetve sövényszerű megjelenésű fűzféle. Kiváló sarjazási képessége, magas terméshozama, valamint egyes speciális tulajdonságai kiválóan alkalmassá teszik az un. sarjaztatásos, fás szárú energiaültetvények telepítésére.
Az elmúlt évtizedekben intenzív kutatási-fejlesztési munka folyt a termesztéshez leginkább megfelelő, a különféle termőhelyi adottságokhoz, feltételekhez legjobban adaptálható fajták kinemesítésére. Az Európa szerte végzett nemesítési kutatások között élenjáró szerepet töltenek be a Svédországi Latmannen csoport kutatóintézetei, ahol évtizedes kutatómunkával, több fűzféle keresztezésével, célirányos szelektálásával számos Salix fajta kinemesítésére került sor. Társaságunk a több évtized alatt kinemesített, célirányosan szelektált, magas termőképességű Svéd fajták termesztését határozta el. Ennek egyik oka, hogy Svédországban a Salix termesztése igen széles körben elterjedt, 2006. év végére a Svédországi ültetvények területe meghaladta a 15.000 hektárt, rendkívül széleskörű termesztési-felhasználási tapasztalatok érhetőek el. A Svédországi integrált hasznosítás egyik kiváló példája az Einsöpping-i erőmű, amely az év jelentős részben Salix ültetvényekről származó faaprítékkal üzemel. A Salix fajták leggyakoribb felhasználási módja annak eltüzelése (energetikai alapanyag), de hasznosításuk számos egyéb területeken is felhasználható (pl. bútorok fonására), illetve kiaknázva a Salix speciális tulajdonságaiban rejlő lehetőségeket.
A svéd fajtákkal folytatott hazai termesztéstechnológiai kísérletek bebizonyították, hogy a kultúra jól adaptálódik a hazai éghajlati adottságokhoz, sőt kifejezetten jól érzi magát Magyarországon.
Az alábbi ismertetés a Salix fajták általános tulajdonságaira vonatkozik, az adott fajta termőhelyi igénye, a fajta függvényében jelentősen eltérhet. A konkrét fajták termesztéstechnológiájáról a Termesztés menüpont alatt érhetőek el részletesebb információk.
A Salix fajták (fűzfélék) általános, közös tulajdonsága az extrém víztolerancia, kiválóan termeszthetőek a magas vízkapacitású talajokon, elviselik (sőt kifejezetten kedvelik) a belvizet, illetve korlátozott mértékben a teljes elárasztást is. Ugyanakkor a Salix sem univerzális csodanövény, bár kiterjedt, mélyrehetó gyökérrendszerének köszönhetően a szelektált, kinemesített fajták képesek átvészelni a szárazabb periódusokat is, de kielégítő termésátlag kizárólag bő vízellátottságú területeken történő telepítéssel érhető el! Ezért telepítése elsősorban vizenyős talajokon, belvizes, árvízveszelyéztetett területeken javasolt.
A magas víztorelanciából következően a Salix a más kultúrákkal nem hasznosítható belvizes, vizenyős területeknek optimális haszonnövénye lehet, innen származik társaságunk egyik jelmondata: Belvízből érték!
A Salix fajták növekedési magassága – fajta függvényében – 0,5-4 métertől elérheti akár a 20 métert is. Kiterjedt gyökérzete ellenére, nem karógyökérzetű, ezért a talajból történő felszámolásuk, a terület helyreállítása – a karógyökérzetű fás kultúrákhoz képest – relatív egyszerűbben elvégezhető.
A Salix a könnyű és agyagos talajokat egyaránt tolerálja, pH tűrő képessége 6,5-7,5 között változik, egy fajtái elviselik a sós talajokat is, de lúgos területeken nem javasoljuk a telepítését. Az optimális növekedési hőmérséklete általában 15-26 0C között ingadozik, felső tűréshatára 30-40 0C között változik, fagytűrő képessége alapvetően jó. Ezt támasztják alá a Svédországi tapasztalatok, ahol egyes fajták elviselik a –25 0C hőmérsékletet is.
A Salix alapvetően nem invazív növény, gyökérrendszerét elsősorban vertikálisan (a talajban lefelé) fejleszti, ezért mechanikai módszerekkel a kultúra továbbterjedése megakadályozható. A vegetatív kifertőződése nem jellemző, generatív terjedésének korlátot szab a gyakori (ivarérettség előtti) letermelés. A Salix ültetvények fajtagazdasága (biodiverzitása) külnösen a gernices fajok esetében magas, kiváló búvóhelyet biztosítanak a kisebb állatoknak, fészkelőhelyet a madaraknak. Ezért - megfelelő feltételek mellett - egyes ökológiailag védett területeken is elképzelhető a termesztése.
A Salix általában a durván előkészített talajban is jól adaptálódik, de indokolt a felső vízzáró réteg meglazítása, gépi telepítés esetén a talaj megfelelő előkészítése. Telepítés előtt javasolt az őszi mélyszántás, tavasszal a mélylazítás, ami elősegíti a tavaszi telepítés fejlődését, illetve hozzájárul a gyomok elleni védekezéshez is. A Salix jó gyomelnyomó, de a gyomok elleni védekezés különösen fontos a telepítés évében, mivel a gyorsan növő gyomok mellett a kultúra nem lesz képes a gyökérzetét kielégítően kialakítani. Ilyen szempontból az évelő, kiterjedt gyökérzetű gyomok eltávolítására indokolt különös figyelmet fordítani. A terület gyomosságának függvényében a vegetáció megindulása előtt szükséges lehet a kétszikű, vegetáció után az egyszikű gyomok ellenni mechanikai, vagy kémiai gyomirtás. A telepítést követően az első 3-4 hónapban indokolt a gyomosodás folyamatos figyelemmel kísérése és a szükséges műveletek (védekezés) elvégzése. Amikor a Salix már túlnőtte a gyomot alapvetően jól képest azt elnyomni, sőt szárazabb nyár esetén nem célszerű a gyomirtás, mivel a sorok közötti vegetáció segíthet a talaj nedvességtartamának megőrzésében.
A Salix telepítése kézzel és speciális gépekkel egyaránt elvégezhető, általában kb. 20 cm hosszúságú dugványokkal történik (gépi telepítésnél a 2 méteres dugványok méretre vágása automatikusan történik), társaságunk rendelkezik a gépi telepítés eszközeivel. A hazai tapasztalatok alapján elsősorban a tavaszi telepítést javasoljuk. A telepítés történhet mono- és ikersoros változatban, általában 75-100 cm sor- és 40-50 cm tőtávolság terjedt el. Ikersoros telepítés esetén a közeli sorok távolsága általában 70-80 cm, a távolabbi sorok távolsága 120-130 cm. Fajta, technológiai megoldás (mono- v. ikersor), sor- és tőtáv függvényében a szükséges tőszám 16-25 ezer tő/ha között változik.
A kifejlett Salix magas cseranyag tartalmú, ami a vadak számára élvezhetetlenné teszi a növényt, de a telepítés évében a kultúra még nem tartalmaz elégséges cseranyagot, ezért telepítéskor a magas vadállománnyal rendelkező területeken indokolt lehet első évben a vadkerítés, vagy villanypásztorral történő körbekerítés.
A telepítést követően a gyökérzet fejlődését követően a növény oldalhajtásokat növeszt és a telepített dugvány mellett több tő jelenik meg, kialakítva a Salix-ra jellemző bokor(sövény)szerű megjelenési formát. Első évben egy dugványból 2-5 db 0,5-2,5 méter hosszúságú hajtás jelenhet meg, amelyeket a jobb bokrosodás érdekében 5-10 cm magasságban első év végén visszavágnak. A második évben a hajtások száma jelentősen megnövekedik, hosszuk elérheti a 4-6 métert.
A Salix várható termesztési ideje – fajta, letermelési gyakoriság függvényében – általában 20-30 év között változik, betakarítási ciklusa 2-5 év, de egyes fajták akár évente is letermelhetőek. A kifejlett Salix állomány alapvetően nem igényel intenzív művelést, de különösen a tápanyagban szegény területeken indokolt a talajerő-visszapótlás, a tápanyagot nem a sorok közé, hanem a sorokba célszerű juttatni. Svédországban elterjedt a megfelelően előkezelt szennyvízzel történő öntözése is, amely nemcsak fontos tápanyagokat juttat a talajba, hanem elősegíti a bő víz-ellátottságot is. Magas víz-elpárolgató képessége, valamint mivel a letermelt növény felhasználása nem élelmiszer célú, ezért a közvetlen biomassza termelés mellett elterjedt a komplex szennyvízkezelési rendszerekben történő alkalmazása is.
A Salix ültetvény betakarítása – a többi fás szárú energiaültetvényhez hasonlóan – a lombhullást (a visszahulló levélzet segít a talaj tápanyag-megőrzésében) és a talaj megfagyását követően kerül sor. Betakarítása elvileg megoldható manuálisan is (motoros kaszával, vagy fűrésszel), de kisebb költséggel jár annak gépi betakarítása. Társaságunk 2007. év végére tervezi a Salix betakarítására alkalmas Claas Jaguár megvásárlását, amellyel elsősorban az integrációs területek betakaríatását tervezi (illetve a felesleges kapacitásokkal bér-betakarítást is vállal a Szolgáltatások menüpont alatt kifejtettek alapján). A terméshozam – fajta, termőhelyi adottság, betakarítás éve, vízellátottság függvényében – 10-30 t/ha/év között változik, általában 16-22 t/ha/év értékkel szoktak kalkulálni.
A növény magas-szalicil alkohol tartalma miatt fűtőértéke kiváló, általában 18-22 MJ/kg között változik, de előfordult már 30 MJ/kg feletti mérési eredmény is. Tüzelésének emissziós adatai kiválóak, alacsony kéntartalom (0,03%), nitrogéncsoportba tartozó vegyületek (0,01%), hamutartalom 1% körüli.
A magas szalicil-alkohol tartalom miatt relatív jól tárolható, de a magas nedvességtartalmú apríték, huság esetében különös figyelmet kell fordítani a megfelelő tárolásra. A prizmában felhalmozott faapríték esetén indokolt lehet a többszöri átmozgatás, vagy utószárítás, egész husángok esetében a gyári melegben történő szárítás. Tüzeléstechnikai célú felhasználása mellett papír-, illetve préselt lemezek alapanyagaként is hasznosítható. Az eddigi hazai tapasztalatok alapján prizmában történt a tárolás átmozgatás nélkül, de ez esetben számolni kell a felső 25-40 cm-s réteg "megkérgesedésével" (ezen réteg fűtőértéke jelentősen csökken).